Elkezdtem azzá válni, aki mindig is lenni akartam!
Szeretnéd megtudni, hogy lehetséges ez? Olvasd el Adri történetét, és tudd meg, hogy segíthet hasonló élményhez az, ha önkéntesként másoknak segítesz!
Életem legnagyobb és legbátrabb döntése volt, hogy egyedül, mindenféle szakmai, illetve nyelvtudás nélkül kiutaztam Spanyolországba, most pedig életem legnehezebb és legszomorúbb repülőútja áll mögöttem.
Program: Európai Szolidaritási Testület
Tevékenység: egyéni önkéntesség külföldön
Résztvevők: 18-30 éves fiatalok
Hol? Európa bármely országában
2022. január 18-án érkeztem meg a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány révén Tárregára, ami Spanyolország Katalónia nevű tartományában, Barcelonától 1,5 óra távolságra található. Projektemet az Associació Albában töltöttem, ami egy hatalmas, fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezet. Van iskolájuk, foglalkoztató központjaik, bentlakásos intézményeik, mosodájuk, kekszgyáruk…egyszóval rengeteg embert foglalkoztatnak és ápolnak. Én projektem során leginkább a foglalkoztató központokban dolgoztam felnőttekkel és idősekkel, de volt lehetőségem kipróbálni magam a bentlakásos intézményben esti műszakban, szabadidős kirándulásokon (evezés, bowling, diszkó, kirándulás a hegyekben, kirándulás Bilbaoba, FC Barcelona focimeccs, strand, mozi, ugrálópark, színház), illetve úgymond monitorként részt vettem egy különálló projektben is, ahol egy helyi fiúval szerveztünk további aktivitásokat egy csoportnak kedd és csütörtök délutánonként.(...)
Munkám során megtanultam, hogy minden ember egyedi, sajátos szükségletekkel, amiket személyre szabott módon kell kielégíteni. Tudom, hogyan etessek, fürdessek, öltöztessek fel valakit, tudom, hogy hogyan lehet fejleszteni a fogyatékkal élők képességeit informatikával, lovas- és kutyás terápiával, zenével és tánccal, tudom, hogy hogyan kell megszólítani őket és beszélgetni velük. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy Tárregán mindenki ismeri ezeket az embereket, beszélgetnek velük, szeretik és egészséges emberként, családtagként kezelik őket. A felhasználóknak sok lehetőségük van teljesebb életet élni, akár dolgozni is. Általánosságban véve elégedettnek és boldognak láttam őket. Sok időt töltöttünk a városban különböző tevékenységekkel, a helyiekkel találkozva. Nemcsak segítettem a sérülteknek, hogy a közösség részesei lehessenek, de közben általuk én is részese lettem. (...)
Mondanám, hogy más emberré váltam a projektem során, de igazság szerint elkezdtem azzá válni, aki mindig is akartam lenni a szívem mélyén, csak azt nem tudtam eddig, hogy hogyan érjem el. Most már nem félek semmitől, úgy érzem, bármit meg tudok csinálni. Sosem hittem igazán a képességeimben, hiába próbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről, azonban itt megtanultam hinni és bízni magamban, ez pedig a lehető legjobb érzés, és a legnagyobb tanulság.
Bár a bevezetőben azt írtam, hogy nehéz és szomorú az elválás, mégis összességében rettentően hálás vagyok ezért az élményért. Csodálatos emberekkel, érdekes munkával, felejthetetlen utazásokkal teli 10 hónapot töltöttem Tárregában. A búcsúzást is legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy szeretettel és reménnyel teli volt, hogy egy nap még látni fogjuk egymást. Biztos vagyok benne, hogy így lesz!
Küldőszervezet: Magyar Önkéntesküldő Alapítvány
A teljes történet itt olvasható.