A dániai élményem fókák között
Milyen egy dán kutatóközpontban önkénteskedni? Anna élménybeszámolójából megtudhatod!
Program: Európai Szolidaritási Testület
Tevékenység: egyéni önkéntesség külföldön
Résztvevők: 18-30 éves fiatalok
Hol? Európa bármely országában
A dán ESC program nagyon hirtelen jött az életembe és viszonylag rövid idő alatt eldőlt, hogy 2021 június végén utazom is egy számomra ismeretlen városkába, Kertemindébe.
A projekt, amiben részt vettem 7 hónapon keresztül, a Dél-dániai Egyetem tengerbiológiai kutatóközpontjában volt, egy tipikus dániai nyaralóváros közepén. Azon kívül, hogy tudtam, hogy fókákkal biztosan fogok foglalkozni, nem sok mást dolgot tudtam, se Dániáról, sem az ottani életvitelről, ráadásul a tengerbiológiához sem volt igazán közöm. Engem csupán a fókák iránti nagy szeretet vezérelt.
Aztán amikor június végén megérkeztem megannyi óra utazás után a munkahelyemre, a leendő munkatársaim mosolyogva és fagyira invitálva fogadtak. Ekkor már biztosan tudtam, hogy jó döntés volt belevágni ebbe a projektbe.
De mit is csináltam pontosan?
Ahogyan már említettem, egy kutatóközpontban dolgoztam önkéntesként. Nem fehér köpenyes tudósokat és fortyogó kémcsöves laboratóriumot kell elképzelni, hanem egy nagy szabad területet, ahol több állatfajjal is biológusok és képzett trénerek különböző kutatásokat végeznek.
Négy különböző fajta állattal foglalkoznak a kutatók, ezek pedig: 3 kúpos fóka, 4 borjúfóka, 3 barnadelfin és 2 lumma madár. Ezek az állatok több projektben és kutatásban is részt vehetnek, de arra mindig odafigyelnek a trénerek, hogy csak olyan kutatómunkát folytatnak, amiben az állat magától részt vesz. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy kutatás akár évekig is eltarthat, hiszen itt az állat az első, és ha valamiért nem akar részt venni egy nap a kutatásban, akkor az állathoz igazodva aznap nincs kutatás. Ez a nagyfokú állatpárti prioritás különösen tetszett.
Az én munkámat az állatok gondozása jelentette főként. Ez magában foglalja az etetésüket, amihez szorosan kötődik az ételük, ami a hal előkészítése, átnézése, kiválogatása, ha elfogyott az eledelük, akkor a következő adag beszerzése. Minden etetés során bizonyos viselkedésformákat kell végeztetni az állatokkal; ez egyrészt a kutatáshoz szükséges, másrészt egészségügyi vizsgálatokhoz segítség, harmadrészt pedig az állatnak is izgalmas, hiszen rendkívül értelmes és tanulékony állatokról van szó, így szívesen kötik le figyelmüket különböző gyakorlatokkal. Ezenkívül az állatok életterületét tisztán kellett tartani, így medencét takarítottam, algát pucoltam és rendbe raktam az élőhelyüket. Szerencsés helyzetben voltam, mert igazán befogadó csapatba kerültem, ahol üdvözölték az új ötleteket, így például új, kihívást jelentő játékokat készíthettem az állatoknak, ezzel is ösztönöztük a bennük rejlő természetes kíváncsiságot. Ezeken felül pedig természetesen a kutatásoknál segédkeztem, mint asszisztens. Részt vettem a fókák és a madarak víz alatti hallásvizsgálatában, ahol arra kerestük a választ, milyen széles skálán hallanak a víz alatt egyes állatok. Volt szerencsém egy kutatást a legelejéről végigasszisztálni, amely a fókák szívritmusával és a merülésükkel volt kapcsolatos, de említhetném a kutatómunkát, ahol a delfinek ekhólokációs tájékozódásáról igyekeztünk többet megtudni.
A projektem során személyes ügyemnek tekintettem a vizek és a partok műanyaggal való szennyezését, így még nyáron, egy partszakaszon szemétszedést szerveztem, melyre bárki eljöhetett. Ez egy hétvégi délután történt meg és nagyjából 8 fő gyűlt össze, akikkel feltakarítottuk Kerteminde egyik partszakaszát, ahol összesen egy nagy zsák szemét gyűlt össze. Közben beszélgettünk a környezetvédelemről és a műanyagszennyezés hatásáról.
Mikor ezt a cikket írom, már csak két hetem van hátra a projektemből, és őszintén szólva magam sem gondoltam volna, hogy majd ennyire nehéz lesz búcsút mondani az elmúlt 7 hónapnak. Minden pillanatát élveztem, csodálatos állatokkal dolgozhattam együtt, rengeteget tanultam róluk és nem utolsó sorban igazi barátokra leltem és kicsit magamra szedtem a dán hygge életformát. Habár nem tudom, mit hoz a jövő, biztos vagyok benne, hogy ez az élmény örökre lenyomatot hagy majd a személyiségemben és a mindennapjaimban.
Írta: Anna Panka, volt önkéntes
Küldőszervezet: Magyar Önkéntes Küldő Alapítvány