Kinizsi legendája mint az önkéntesség mozgatórugója

A Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület húsz éve fogad külföldi önkénteseket, 2025-ben pedig megkapta A Közösség Ereje Nívódíjat.

Mi áll a névadás hátterében, miért pont Fekete Sereg? 

Ez nem az első alkalom, hogy erről mesélek, de nagyon szívesen teszem. Nagyvázsony két dologról volt híres; a Kinizsi-várról és a nagyvázsonyi lovasjátékokról. A falu ezer szállal kötődik Kinizsihez, sok intézmény és civil szervezet viseli a nevét. Amikor összegyűltünk és nevet kellett választani, szinte mindegy volt, hogy mi lesz az, csak ne Kinizsi legyen, azt azonban mindenképp szerettük volna, ha hozzá kötődik. Egy akkori fiatalunk éppen katonai főiskolára járt, és ő javasolta a Fekete Sereg nevet, a többiekkel pedig megszavaztuk. Fontos számunkra, hogy a nevünk is tükrözze a nagyvázsonyi kötődést és a helyi történelmi értékeket. 

Mesélnél kérlek a Rural wind projektről, amivel elnyertétek idén A Közösség Ereje Nívódíjat? 

Ez volt az egyik olyan projekt, amit már két évre előre kellett megterveznünk, ez pedig nagy kihívás volt. Azt már láttuk, hogy egy év alatt mi fér bele az egyesületünk életébe és ezt alapul véve kezdtünk bele a szervezésbe. 
Összesen 49 önkéntest fogadtunk ebben a programban, méghozzá olyan helyekről is, ahonnan korábban még soha. Egyéni önkéntesként érkezett hozzánk egy finn leány és egy orosz fiú is, akik mellesleg a mai napig egy párt alkotnak és a program révén ismerkedtek meg. Ebben a projektben már tíz fiatalt fogadtunk Németországból, de jöttek még Franciaországból, Macedóniából, Albániából, sőt, Francia Guyanából is. Nagyon ritka, hogy a tengeren túlról érkeznek önkéntesek, de kettőt is tudtunk fogadni. 
Ilyen összetétellel tudott tehát megvalósulni a projekt, aminek során az önkéntesek szerves részeivé váltak a helyi közösségi életnek akár az oktatáson keresztül, akár az ifjúsági közösségi színtérben betöltött szerepükön keresztül. Itt rengeteget csocsóztak, zenét írtak és beszélgettek a nagyvázsonyi fiatalokkal attól függően, hogy épp mihez volt kedvük az adott napon. A somlóvásárhelyi Csillagfény Tanodával is együttműködtünk, ahol az önkéntesek a hátrányos helyzetű roma fiatalok kompetenciafejlesztésében vettek részt. A programnak csoportos önkénteskedés része is volt; egy közösségi ásatás és a nagyvázsonyi önkormányzat karácsonyi eseményeinek segítése.

A Kinizsi ásatás lelkes önkéntesei

Mik voltak a projekt fő célkitűzései és ezek mennyire valósultak meg?

Mi azt szeretnénk, hogy Nagyvázsony egyfajta Bábel legyen; jöjjenek az önkéntesek és meséljenek a nagyvázsonyi fiataloknak arról, hogyan élnek.

Nagyon fontos célunk, hogy a mindennapokon keresztül beszélgethessenek a helyi fiatalok a külföldi fiatalokkal. A hozzánk érkezők esetében fontos, hogy egy kicsit megtanulják a magyar nyelvet, megismerjék a kultúránkat és a Fekete Sereg munkásságát is. Természetesen a saját kompetenciájukat is tudják fejleszteni. Összességében a legnagyobb cél a fejlődés, így mindenki fel tud töltekezni egy kis szellemi- és lelki munícióval. 

A legtöbben elszigetelt településekről érkeztek hozzátok, illetve egészségügyi és mentális problémákkal küzdők is. Ez eredményezett bármilyen váratlan kihívást? 

A kistelepülésekről érkező fiatalokra fel vagyunk készülve, jól tudunk együttműködni és könnyen megtaláljuk a közös hangot, sőt, mindig elsőbbséget élveznek a vidéki fiatalok, hogyha jelentkeznek. A mentális egészséggel küzdő önkéntesekkel voltak kihívásaink. Egyikük autista jegyeket hordozott és komoly kihívás volt számunkra a hozzá vezető út. Ami hatalmas segítségünkre szolgált az a csoportos önkéntesség; nagyon szolidáris volt a társaság és együttes erővel át tudtuk hidalni a problémákat. Ebben a programban egyébként kétszer is fordult nálunk a mentő vagy talán háromszor is. Azért jó lenne, ha a veszprémi sürgősségin nem ismernének minket, de szerencsére egyik eset sem volt megoldhatatlan.

Hiába vagyunk 2005 óta fogadó szervezet, mindig jönnek olyan helyzetek, amikre nem lehet felkészülni, rengeteget számít azonban a tapasztalat és a csoportdinamika.

A projekt során még egy ásatás is megvalósult, hivatásos régészek segítségével. Ezt mi hívta életre?

Nagyvázsonyban nem csak az egyesületünk működik, hanem a családunkkal is itt éljük a mindennapjainkat, egészen pontosan a Kinizsi-vár alatt. A nagyobbik fiunk, Csanád, szinte az anyatejjel szívta magába a Kinizsi kultuszt, még a gyerekszoba ablaka is a várra nézett. Már kiskorában elhatározta, hogy milyen jó lenne megtalálni Kinizsi maradványait. Egyszer a Covid után leült beszélgetni a régész barátaival, hogy szerintük van-e esély arra, hogy megtalálhatják a maradványokat és hogy egyáltalán mibe kerül egy ilyen ásatás. A barátai nyitottak voltak az ötletre, de nagyon költséges lett volna nekik a munkaerő. Én erre rögtön lecsaptam és mondtam, hogy be tudunk szervezni külföldi önkénteseket. Ezután nem volt megállás. 
A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészei a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesülettel közösen átbeszélte a teendőket, és munkához láttunk. Szerencsére két pályázati forrást is tudtunk mozgósítani a programhoz, így lett ebből egy olyan magasszintű ásatás, hogy 2022-ben az Önkéntes Központ Alapítvány mintaprojektnek minősítette. Mára a Fekete Sereg neve összefonódott a Kinizsi ásatással, aminek jövőre már az ötödik évada valósul meg. 

A nagyvázsonyi közösségi ásatás felülnézetből

Szerinted mi a legnagyobb élmény vagy tapasztalás, amivel az önkéntesek hazatérhettek? Hogyan hatott az életükre ez az időszak? 

Nagyon sokan visszajönnek az önkénteseink közül, egy spanyol lány például már harmadjára, kifejezetten a közösségi régészkedés miatt. Ezen túlmenően, akik részt vettek ebben a projektben olyan csapattá kovácsolódtak össze, akik között örök barátság szövődött; egymást látogatják és küldik a szelfiket. A barátságon kívül többen szerelmesek is lettek, ezekből a kapcsolatokból pedig gyermekek is születtek.

Nekünk ugyanaz az erősségünk, ami egyben a gyengeségünk is: egy kis faluban élünk, 1800-an, egymásra vagyunk utalva. Itt vagy együtt vagyunk, vagy magunkra maradunk, és általában azért megszokjuk egymást.

Szerencsések vagyunk, hogy az erdő mellett élhetünk, így lehetőségünk van egy kicsit elcsendesedni, lelassulni és a természetben lenni. Bár előnyt élveznek a kistelepülésekről érkezők, azért mindenhonnan jönnek hozzánk és hálásak a nyugodt környezetért.  

Ki tudnál emelni néhány meghatározó tényezőt annak kapcsán, hogy miként hatott az önkéntesek tevékenysége a hazai közegre? 

Nem tudom miért, de az egyesületünkben sok fiú van és kevés lány. A fiúk mindig azt szeretnék, ha csak lányok jönnének ide, de mégis miután hazamennek az önkéntesek, általában a fiúk hagynak bennük maradandó nyomokat. Több érkező fiatal maga is tudja, milyen nehéz sorsú családban, vagy akár nevelőintézetben felnőni, így tudnak kapcsolódni az itteni sorsokhoz. 

Nem bonyolult a történet; ha szeretetben, békében és türelemmel ott ülünk egymással a közösségi terünkben, ott mindenki megnyugszik.

Fontos része a dolognak a motiváció is, aminek során az érkező önkéntesek arra inspirálják a mi önkénteseinket, hogy utazzanak határon túlra. Sok fiatal jó mintát ad a helyieknek, ez pedig nem ritkán életeket változtat meg.  

Mit gondolsz a projekt legnagyobb érdemének? Mire vagy a leginkább büszke?

Az egyik orosz önkéntesünk épp akkor volt nálunk, mikor kitört a háború. Ez rengeteg nehézséget okozott és rá is hatalmas nyomást tett, de végül tudta teljesíteni az egy évet. Bevallom, mi akkor nagyon megijedtünk, hogy mi lesz ezzel a fiúval, hiába volt akkor már 28 éves. Arra nagyon büszkék vagyunk, hogy tudtuk őt segíteni, később pedig vissza is jött hozzánk. Az is jó érzés, hogy néhány önkéntes között szerelem szövődött, a hab a tortán pedig egyértelműen a közösségi régészkedés. Nagyon sokat adott a Fekete Sereg mindennapjaihoz és sokan megismertek minket miatta határon innen és túl.

A csapat szakértők segítségével tervezi a következő lépéseket 

Mi volt az első reakciód amikor értesültél róla, hogy a projektetek elnyerte 2025-ben A Közösség Ereje Nívódíjat?

Először nyilván kétszer is elolvastam az üzenetet, hogy jól látom-e. Nagyon örültünk neki, pláne, hogy egy kicsit mi ezt már elfelejtettük, azóta annyi minden történt. Maga a projekt meghatározó volt az egyesületünk életében, csak nem gondoltuk, hogy ezzel még foglalkozik valaki. A hír után le is poroltam a programhoz kapcsolódó anyagokat, még szerencse, hogy online vannak, így annyi port nem kellett törölni róluk. 

Hálásak vagyunk érte, hogy a vidéki szürke hétköznapok csendes munkáját értékelik, és azt is, hogy mi nem csak beszélünk a dolgokról, hanem csináljuk is, amit kell.

A projekt ugyan lezárult, de a Fekete Sereg munkája korántsem. Mi van most a láthatáron az egyesület életében?

2026-ban már az ötödik közösségi ásatás valósul meg, ez pedig nagy mérföldkő lesz az egyesület életében. Erre a tavalyi önkénteseket is szeretnénk visszahívni, és a harminc év felettieknek igyekszünk kitalálni, hogyan tudnánk finanszírozni az ellátásukat, amíg itt lesznek. Ezen túlmenően továbbra is fogadjuk a hosszú távú önkénteseket, egyéni önkénteseket, és a Balaton környékén is szeretnénk kiépíteni egy ifjúsági hálózatot, aminek az alapjait már elkezdtük lefektetni. Szintén cél, hogy a nagyvázsonyi fiatalokat motiváljuk az önkénteskedésre akár itthon akár külföldön, hiszen ez életeket képes meghatározni, így szeretnénk, ha megragadnák a lehetőségeket.  

Ha szeretnél többet tudni a szervezetről, itt olvashatsz utánuk. 

Ha te is szívesen lennél önkéntes, itt érdemes szétnézned.