A kalandtúra, ami közösséget épít

A Mátra Kapuja Egyesület nagyot álmodott közösségépítés terén és 2025-ben el is nyerte A Közösség Ereje Nívódíjat.

Mesélnél egy kicsit a Hittel Gyöngyösért szolidaritási projekt rejtelmeiről? 

Azt tudni kell a Mátra Kapuja Egyesületről, hogy igyekszünk jó kapcsolatot ápolni mindenkivel Gyöngyösön belül. Mindig próbáltuk bevonni a fiatalokat és a városban működő civil szervezeteket, később pedig a ferencesek és a reformátusok egyházközösségével is kialakult egy jó kapcsolat. Évről évre az adventi rendezvényünkön a református lelkész mondott egy ünnepi beszédet és így kapcsolatba kerültünk a "refis "(református - szerk.) fiatalokkal is. Nekik támadt az az ötletük, hogy milyen jópofa lenne, ha életre hívnánk egy városismertető detektíves játékot. Nekünk ez nagyon tetszett, felkaroltuk a projektet és közösen pályáztunk a támogatásért.

Hát innen indult a Hittel Gyöngyösért, ami a refis fiatalokkal vállvetve végzett munkánkra utal, többnyire viszont GyöngyTúra néven vonult be a köztudatba.

Mi volt a legfőbb célotok a projekttel és megítélésed szerint ez mennyire valósult meg?

Több célunk is volt vele, de hadd indítsam egy kicsit messzebbről. A Mátra Kapuja Egyesület keménymagja nem törzsgyökeres gyöngyösi. Fura az élet, én például Székelyföldről származom, de jövőre már 15 éve, hogy Gyöngyösön élek és már egyetem alatt is foglalkoztam közösségépítéssel. Ennyi idő után talán már nem számítok jöttmentnek, itt élem a mindennapjaim és a többiekkel együtt tenni akarunk a közösségért, tenni akarunk Gyöngyösért.

Ez egy kulturális központ, ami valóban a Mátra kapujában van, rengeteg történelmi és természeti kinccsel, valamint olyan nevezetességekkel, amiket még a helyiek sem ismernek teljesen.  A projekttel szerettük volna közelebb hozni a várost az itt élőkhöz és a turistákhoz is.  

A másik cél a közösségépítés és a közösség megerősítése volt. Nem csak vállalkozókkal működtünk együtt, de társszervezetek is segítettek az ötletelésben. A helyi sajtóorgánumok is végig porondon tartották a játékot, nélkülük nem értünk volna el ekkora sikert. A harmadik célunk számunkra is csak menet közben derült ki; fejlődni szervezetileg. A pályázati forrásoknak köszönhetően fejlesztettük az eszközparkunk, létrejött a honlapunk, az arculatunk is fejlődött, tehát szintet tudtunk lépni. 

A helytörténeti játék izgalmas módja a nemformális tanulásnak. 

Miért tartod fontosnak, hogy minél többen megismerjék Gyöngyös történelmét és az országban betöltött szerepét?

Olvastam régebben egy kimutatást, miszerint a Mátrának ugyanakkora a turizmusa, mint a Balatonnak. Ez eléggé meglepett, hiszen azt gondolnám, hogy a Balaton mégiscsak a Balaton. Mindenesetre ezt érdemes kihasználni és eljuttatni a városfelfedező játékot minél több turistához.

Gyöngyös nem csak a „mi folyik itt Gyöngyösön” videó, annál jóval több, ezt pedig meg szeretnénk mutatni.  

Szintén fontos volt, hogy valami olyat alkossunk, ami nem otthonülős program és nem is kocsmázás. Nyilván ezeknek is megvan a maguk szerepe, de szerintem kell olyan szabadidős tevékenység is, ahol az egész család jól érzi magát és az emberek együtt tudnak működni.

 A GyöngyTúra egyik nyertes csapata

Hogyan toboroztál résztvevőket a játékra és miként érted el, hogy helyi vállalkozások és szervezetek is támogassák azt? 

Szerencsére a keménymag olyan, hogyha az ablakon kidobnak minket, visszakopogunk az ajtón. A projekt kezdetekor volt már egy elég erős kapcsolati hálónk, de ezt kellett még bővíteni. Tudtuk, hogy a játékhoz kell egy kiindulópont és egy végpont, ahol a résztvevők felveszik a kezdőcsomagot, amikor pedig végeztek, átveszik a nyereményt. Sikerült együttműködnünk ennek kapcsán egy hotellel és egy vendéglátó egységgel; ezekben mindig van valaki, így oda tudják adni a szükséges kellékeket. Azt akartuk, hogy a játékosok meg tudjanak pihenni menet közben, így további vendéglőket vontunk be, valamint a helyi múzeumot is, aminek kertjében ki tudtunk helyezni eszközöket a feladványokhoz. Készültünk egyedi vászontáskákkal is és nagyon jó volt látni, hogy ez egyre több fiatal vállán visszaköszön.  A helyi borászok hegyközségének elnöke is a segítségünkre volt a program ajánlásában, de a többi intézmény szintén aktívan vitte a hírét. Ahogy már említettem, a helyi sajtónak és médiának is rengeteget köszönhetünk, folyton kommunikáltak a játékról, illetve mi is igyekeztünk terjeszteni fizetett hirdetésekkel a közösségi felületeken.

A 16 állomás közül melyikek örvendtek a legnagyobb népszerűségnek? Voltak olyanok is, amikbe beletört a csapatok bicskája? 

A csapatok kérhettek telefonos segítséget, ha elakadtak. Fontos, hogy mindig valahogy rá kellett őket vezetni a megoldásra, soha nem akartuk direkten megmondani. Az állomások népszerűsége változó; a helyieknek kevésbé volt talán izgalmas a várostörténeti rész, őket a logikai és ügyességi játékok mozgatták, a nem helyi résztvevőket pedig inkább a történelmi rész vonzotta. Az én személyes kedvenceim a fejtörős logikai játékok, ahol a kihelyezett lakatokkal kell megoldani a feladatot. Csapatépítésre is érkeztek már a GyöngyTúrára, ők a helyiekhez hasonlóan rangsorolták az állomásokat.

Van egy bizonyos időkeret a játék teljesítésére? Ez alapvetően egy verseny? 

Ezt nagyon sokan kérdezik, viszont ez nem egy verseny. A játék körülbelül 5 kilométeres körben teljesíthető, általában 3 óra alatt, de olyan is volt már, hogy egy csapat villámgyorsan, másfél óra alatt végzett.

Ennek ellenére ez tényleg nem egy verseny, nem ez a lényege. Mindenki annyi idő alatt teljesíti az állomásokat, amennyi idő alatt akarja.

Itt egy dologra szoktuk felhívni a figyelmet, az pedig a helyszínek nyitvatartása. Ha valamelyik bezárna akkor sincs gond, a csapatok folytathatják a túrát másnap.  

Montázs a GyöngyTúra városfelfedező játék utolsó tesztköréről

Mi az, ami szerinted a legnagyobb erőssége a projektnek? Mire vagy a legbüszkébb?

Most erre azt kéne válaszolnom, hogy a díjra vagyok a legbüszkébb. Nyilván erre büszkének is kell lennünk, nagyon fontos mérföldkő az egyesületünk életében, lényegében az első elismerés, amit kap a csapat, de ez inkább egy állomás, mintsem cél. 

Szerintem leginkább a megtett út a fontos én pedig annak egészére vagyok a legbüszkébb. Ami szintén nagy eredmény, hogy megtanultunk még jobban együttműködni az egyesületen belül is.

Hogyan fogadtad a hírt, miszerint a projektetek elnyerte A Közösség Ereje Nívódíjat 2025-ben?

Hát ez nagyon vicces volt, pont ebédidőből jöttem vissza. Két mellékletet kaptam az emaillel és először azt nyitottam meg, ami a részleteket tartalmazza, de nem konkrétan azt, hogy minek kapcsán érkezett az üzenet. Aztán megnyitottam a másik mellékletet is és úgy már egyértelművé vált a dolog. Nagyon örültem, szóltam is rögtön az egyesület keménymagjának és a refis fiataloknak. Mint mondtam, ez egy fontos mérföldkő és talán a legjobbkor jött. 

Civil egyesületet működtetni főállás mellett nem egyszerű, leginkább hobbiként tekintünk rá. Természetesen alkotunk és értéket teremtünk, de ez a díj most nagy motiváció a csapatnak.

Noha a hideg időszakban a projekt is téli álmot alszik, tavasszal a honlapotok szerint újraindul. 

Mik a terveitek, meddig lesz aktív ez a lehetőség az érdeklődők számára? 

Részünkről nincs kifutási ideje a projektnek, szeretnénk tovább vinni. Fejlesztésekben is gondolkodunk, esetleg egy mátrai pályán, egy felmérésünk arra mutatott rá, hogy sokakat érdekelne. Az is egy opció, hogy a meglévő városi útvonalat bővítjük. Lehet érdemes lenne egy kis ráncfelvarrás a játéknak, hogy izgalmas maradjon még azoknak is, akik teljesítették.

Minden fejlesztésben látok fantáziát, de hogy pontosan merre visszük tovább, még a jövő zenéje. Egy biztos, meghagyjuk, nem fogjuk lekapcsolni.  

Min dolgoztok most, mik a jelenlegi törekvései az egyesületnek?

Ahogy Gyöngyös kincseit meg akartuk mutatni, úgy a Mátra kincseivel is így szeretnénk tenni. Itt arra gondolok, hogy nagyon sok olyan alkotó, borász és őstermelő van a térségben, akikről szeretnénk, ha minél többen tudnának. Őket hónapról-hónapra bemutatjuk egy éven át a honlapunkon, az „Ízek és kézműves csodák” projektünk keretében. Kézműves vásárt is csináltunk a helyi múzeumban, közel 50 kitelepülővel. Minden szándékunk ezt jövőre is megrendezni, sőt azt is szeretnénk, ha a hónapról hónapra ajánló egy vándorkiállítássá nőné ki magát az országban. Ez még sok dologtól függ, meglátjuk mi lesz, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megvalósuljon. 

Ha szeretnél többet tudni a szervezetről, itt olvashatsz utánuk. 

Ha te is szívesen lennél önkéntes, itt érdemes szétnézned.