Önkéntességre egyszerűen szükség van
A Nyitott Kör Egyesület A Közösség Ereje Nívódíjat elnyerő projektje során 3 önkéntest fogadott az ESC-vel. Ristic Anita projektkoordinátor mesélt élményeiről.
Mesélj nekem a projektetekről!
2021 februárjától egy éven keresztül volt nálunk három fiatal Szlovákiából, Romániából és Szerbiából. Magyarajkú önkénteseket fogadtunk, ez nálunk bevett szokás, mert a Nyitott Kör tevékenysége olyan, amihez kell az anyanyelvi tudás. Színházi neveléssel, drámapedagógiával foglalkozunk, iskolás gyerekekkel valósítunk meg olyan programokat, ahol fontos, hogy gördülékenyen tudjunk velük kommunikálni. Az önkéntesek fokozatosan kapcsolódtak be a drámapedagógiai tevékenységekbe, és mellette foglalkoztak értelmi fogyatékossággal élő felnőttekkel is.
Milyenek voltak ezek az előadások?
Ezek a foglalkozások mindig valamilyen aktuális, korosztályspecifikus problémát vizsgálnak. Készült például egy foglalkozás ötödik-hatodik osztályos diákoknak, ott a cél a feszültségoldás volt, mert erre a korosztályra jellemző, hogy a feszültséggel mint érzelemmel nem tud mit kezdeni. De a középiskolásoknál például az önálló döntéshozatal, felelősségvállalás volt a téma.
Fotó: Nyitott Kör Egyesület
Hogyan készítettétek fel az önkénteseket?
A Covid miatt ez teljesen máshogy indult el, mint az előző projekteknél, mivel az önkéntesek rögtön egy tíznapos karanténba vonultak. Arra az időszakra felépítettünk egy betanítási programot, és kaptak kommunikációs tréninget, drámapedagógiai elméleti oktatást, a szervezetünkről történeti áttekintést, mozgástréninget. Így a kollégákkal is össze tudtak már ekkor ismerkedni, még ha csak online is. Később pedig ezek a tréningek élőben folytatódtak, és kiegészültek a színész tréninggel, illetve felkészítettük őket arra is, hogy milyen lesz a fogyatékossággal élő felnőttekkel időt tölteni.
Hogyan hatott az önkéntesekre, hogy ők részt vettek ebben a projektben? Mit vettél észre, hogyan változtak a projekt során?
Az egyikőjük eléggé visszahúzódó, csöndes lány volt, de itt az önkéntes projekt alatt egyre bátrabban adott hangot a saját véleményének, nyitottabb, kezdeményezőbb lett. Pedagógus végzettségű önkéntesünk is volt, ő teljesen más perspektívából kezdte el magát a tanítást, a pedagógiai munkát szemlélni. A fiú önkéntes pedig eléggé elmélkedő típus volt, ő sokkal, gyakorlatiasabb, aktívabb ember lett később. Az önkéntesség lélekformáló élmény.
Hogyan hatott az önkéntes tevékenység a célcsoportjára?
Az önkéntesek heti egyszer jártak Dunabogdányban, ahol a fogyatékossággal élő felnőttekből álló Cserebogár Csoporttal foglalkoztak. Ők mindig kíváncsian várják az önkénteseket, akik már évek óta járnak tőlünk hozzájuk. Tréningeket, foglalkozásokat szoktak nekik tartani. A Drámatúra projekt önkénteseit nagyon szerették, mindig jókat játszottak, cserkészjátékokat és néptáncot próbáltak ki, karácsonyi műsort is készítettek. Amúgy az önkéntesek mindig valami új dolgot hoznak be a csoport életébe, ami miatt ők pozitívan állnak hozzájuk.
A szervezetre milyen hatással van az, hogy önkénteseket fogadtok?
Új színt hoz a Nyitott Kör életébe. Sokszor hallottam azt a munkatársaktól, hogy mennyi mindent tanulnak ők is az önkéntesektől, világszemlélet, sőt, mindennapi apróságok terén is akár. Nagyon sokat profitálnak abból, hogy ott van három külföldi önkéntes, akik teljesen más élettapasztalatot hoznak magukkal.
Fotó: Nyitott Kör Egyesület
Te is Európai Szolidaritási Testület önkéntes érkeztél a szervezethez, most pedig A Közösség Ereje nívódíjat elnyerő projekted kapcsán beszélgetünk. Milyen volt bejárni ezt az utat?
Az eddigi életem elképesztően meghatározó része volt ez az út. Nem csak az önkéntesség, mert az önkéntes projektem igazából 5-6 hónap volt, hanem ez a hosszú folyamat, amin elindultam a Nyitott Körnél. Ez egy személyiségformáló tanulási folyamat volt. Nagyon sok mindent tanultam a szakmáról, magamról, a környezetről. Hogyha megint választanom kellene, ugyanígy döntenék.
Jelenleg amúgy gimisekkel dolgozom, és azt veszem észre, sokan elveszettek lesznek, amikor nem veszik fel őket a kinézett egyetemre. „Úristen, most mi lesz velem?” Hát semmi. Legyél önkéntes külföldön az Európai Szolidaritási Testülettel, és lehet, hogy a végére rájössz, hogy nem is azt az egyetemet akarod beírni, amit egy évvel azelőtt. Jó, hogy van erre lehetőség.
Mire vagy a legbüszkébb a projekt kapcsán?
A legbüszkébb? Húha. Nem is tudom. Mindenre. Az egészre. Mondják, hogy jókor kell lenni, jó helyen. Most ennél a projektnél azt éreztem, hogy na, itt mindenki jókor volt jó helyen! Az első körben formai hiba miatt nem sikerült megnyerni azt a pályázatot, mert üres lapot csatoltam a pályázathoz… Akkor nagyon megrázott ez a hiba. Most már látom, hogy ez okkal történt így, mivel ez a projekt így tudott ezzel a három önkéntessel megvalósulni. Büszke vagyok erre a csapatra.
Szerinted miért fontos az önkéntesség a közösségi élet szempontjából? Hogyan járul hozzá a helyi közösség életéhez?
Ez azért nehéz kérdés, mert én olyan helyről jövök, ahol az emberek sok dolgot csinálnak önkéntesen. És hogyha egy közösség így működik – nem csak egy ember, hanem egy egész közösség –, akkor ott az emberek önzetlenül tudnak jelen lenni egymás mellett, kölcsönösen segítik egymást. Nem lehet mindig azt nézni, hogy mit kapok cserébe, mert akkor ez egy nagyon-nagyon csúnya világ lesz. Önkéntességre egyszerűen szükség van.
A projektről
A Nyitott Kör Egyesület Dráma Túra című projektje során 3 önkéntest fogadott. Iskolásoknak tartottak online és személyes drámaórákat és színházi nevelési előadásokat, fejlesztve önismeretüket és szociális kompetenciáikat. Emellett az önkéntesek az értelmi fogyatékossággal élők világát is szebbé tették, amikor a Cserebogár Csoporttal foglalkoztak. A projekt 2023-ban elnyerte az Európai Szolidaritási Testület által támogatott kiemelkedő kezdeményezéseknek járó A Közösség Ereje Nívódíjat.